Mormiskázás 1.rész

Ha meghalljuk azt a szót, hogy mormiskázás, akkor egy befagyott tavon a lék mellett térdelő sok száz horgász képe jelenik meg szemünk előtt. A mormiskázás egy speciális lékhorgász módszer, amelyet elsősorban a volt Szovjetunió utódállamai és az észak-európai országok lakói művelnek. A mormiskázás nemcsak egy téli horgászmódszer csupán, hanem egy tradíció egy igazi népünnepély a fent említett országokban. A tél ezeken a helyen igen kemény és hosszú, így nagyon sokáig űzhető az effajta horgászmódszer. Nem csoda, hogy ezen okból kifolyólag ezek az országok, közülük is főként Oroszország, Ukrajna, Lettország és a skandináv országok nagyon nagy hagyományokkal rendelkeznek ebben a téli módszerben.

A módszer legnagyobb favoritjai

A mormiskázás nem más, mint egy parányi fém fejbe fixen szerelt horoggal történő aktív mozgatással történő csali felkínálás. A csalit, mint más módszerek esetében itt is a horogra tűzik fel, ami lehet csonti, pinki, apró trágyagiliszta, de legfőképpen szúnyoglárva.

A két dolog természetesen összefügg, de különbözik is egymástól. A lékhorgászat tekintendő a tágabb fogalomnak, mert lék horgászhatunk élőhalas szerelékkel vagy halszelettel is, amelyet egy úszós készségen kínálunk fel, ahol a horgászbotot letesszük a kezünkből és csak akkor vesszük újra kézbe, ha be akarunk vágni. A mormiskázás a lékhorgászat egy speciális szegmense, amikor a csalit nem egy úszó segítségével tartjuk egy bizonyos vízmélységben, hanem mi magunk állítunk egy bizonyos mélységet és a botot folyamatosan a kezünkben tartjuk és a csalit állandóan mozgatjuk. A kapást a bot végéhez illesztett apró és igen érzékeny kapásjelző közvetíti a horgász felé.

Lékhorgászbot és mormiskázó

A másik jelentős különbség a fent leírtak mellett, a használt felszerelésben van. A lékhorgászat során hagyományos (csak annál jelentősen rövidebb) horgászkészséget, azaz gyűrűzött botot és peremfutó orsót használunk úszós készséggel. A mormiskázáskoz speciális, szinte játékszernek tűnő felszerelés használatos, amelynek szinte minden eleme (bot, orsó, kapásjelző) műanyagból készül.

A hagyományos lékhorgászatot mi európaiak illetve az USA horgászai alkalmazzák. Célhalaink nagyobb testű ragadozók, elsősorban csukák. A mormiskázás során nem a termetesebb ragadozókat, sőt van, amikor nem is ragadozó halakat célzunk meg. Kisebb testű sügérek az elsődleges célhalak illetve kisebb pontyfélék, mint például a bodorka.

Ahogyan a bevezető sorokból is kitűnik, a mormiskázás különleges felszerelés igényű horgászmódszer. A mi fogalmainktól eltérnek a bot, az orsó és természetesen a csali valamint a használt kiegészítők is.

Mormiskázó botok

A horgászbot fogalma nekünk, magyar embereknek teljesen mást jelent, mint amit a mormiskázás során fogunk használni. Nekünk a bot egy erős, masszív a hal kirohanásait jól kordában tartó gyűrűkkel és orsótartóval szerelt eszköz. Ez abból adódik, hogy mi nagytestű halakra horgászunk télen. A horgászbot, mint fogalom a mormiskázásban talán kis túlzással, nem is értelmezhető. A bot ugyanis önmagában nem létezik, szinte minden esetben integrált, azaz az orsó is rá van szerelve (fröccs öntve) és nem távolítható el róla. A bot egy rugalmas, tömör, kb. 10-25 cm közötti hosszban gyártott műanyag pálca. Régebben készítették hasított nádból illetve rugalmas fémszálból is. A műanyag feldolgozás előre haladtával ezek kiszorultak a piacról. A botnak azért kell rugalmasnak lenni, mert bevágáskor a nagyon vékony damil könnyen elszakadna merev bottest használatával.

A markolatra húzzunk a kényelem érdekében egy kerékpár kormány markolatot

A mormiskázó botoknak egy rövid, kis markolata van az orsó mögött, amit általában semmi sem borít, csupán egyszerű kemény műanyag. Amennyiben kesztyű nélkül horgászunk, akkor ez eléggé kényelmetlen markolat, húzzunk rá egy rövid neoprene kerékpár kormány markolatot és máris „felmelegítettük” ezzel az egyszerű művelettel a nyelet.

Balalajka típus, amelynél a markolat maga az orsó

A botok illetve egybeépített mormiskázó készségek legnépszerűbb fajtája az ún. balalajka. Ahogyan a neve is mutatja, rendkívüli módon hasonlít a népi pengetős hangszerre, mert ennek a típusnak nincsen nyele, a markolat maga a kis orsó a bottest végén. Ez a modell olyannyira népszerű, hogy a csúcsversenyzők (igen, a mormiskázásból nemcsak nemzeti bajnokságokat, hanem évente világbajnokságot is rendeznek) is ezt használják még a világversenyeken is. Az, hogy ki melyiket választja, csupán egyéni ízlés és döntés kérdése.

A mormiskázás egyik kényelmi berendezése, amelyet az oroszok csak nagyon ritkán használnak. Versenyeken egyáltalán nem használható, ott mindig kézben kell tartani a botot. Amennyiben viszont egész nap kinn vagyunk a jégen, akkor bizony néha jól esik egy kicsit letenni a botot a kezünkből. Ha letesszük a hóra, akkor az hozzáfagyhat a hóhoz és a vékony damilunk elszakadhat. Erre a célra szolgál a bottámasz.

A háromféle bottámasz. A nagyobb furatút a nyélre, a kisebb furattalrendelkezőt a bottestre kell felhúzni. Egyes botok önálló bottámasszal rendelkeznek, amely az orsó alá hajtható vissza

A nyéllel rendelkező botok nyélrészének a belsejében szokták ezt elrejteni, amit a bottestre vagy a markolat elülső részére kell felhúzni. Vannak fordított V alakú bottámaszok is, ezeket szintén a bottestre húzzuk fel, addig, amíg meg nem ütköznek. Horgászatunkat egyik fajta támasz sem zavarja, nem kell idegenkednünk tőlük.

A bottámasz 30 fok körüli szögben tartja a felszerelést, amelyet néha-néha meg kell mozgatni, hogy a közelbe ólálkodó sügérek figyelmét felkelthessük. A letett boton a kapás gyakran a kapásjelző teljesen függőleges pozícióba hajtása. Sőt, nem ritka az sem egy-egy termetesebb bodorka vagy vehemens sügér kapásánál, hogy teljesen negatívba, a bot alá visszahajtják a kapásjelzőt.

Mormiskázó orsók

A mormiskázó orsó, ahogyan az a bot esetében is volt, nem tekinthető önálló eszköznek, a bot részét képezi. Az orsó ebben az esetben egy damil tároló dob – egy egyszerű tároló orsó műanyag változata -, amelyik a bot síkjával párhuzamosan helyezkedik el. A damil tárolásán túl egyéb funkciót nem lát el, mivel a horgászat kezdetén kimérjük a víz mélységét és általában a fenék feletti 5-20 centiméteres rétegben mozgatjuk majd csalinkat. Ekkor az orsóról lehúzzuk a kívánt damil hosszt és az orsót a továbbiakban, a horgászat végeztéig gyakorlatilag nem használjuk. Ezzel a fix damil hosszal horgászunk. Bevágás után letesszük a hóra a botot és a kezünkkel szedjük be a damilt. (Erről majd részletesebben „A mormiskázás technikája” részben lesz szó).

A fék szerepét betöltő csavar és kar

Az orsó elhelyezkedhet házban vagy szabadon is. A dobon találunk egy kis kart, amelyik a hajtókar szerepét tölti be. Fékről nem beszélhetünk, hiszen az orsóról nem fárasztunk horgászat közben, így nincs is szükség rá. A dobot vagy egy nagyobb műanyag csavar rögzíti a házhoz vagy egy kisebb fém. A műanyag csavarok esetében bizonyos „fékről” beszélhetünk ugyan, mert a becsavarás mértéke határozza meg a dob forgását, hogy könnyebben vagy nehezebben forog, avagy teljes becsavarás esetén fixen áll. A fémcsavarral rögzítettek általában fixen álló dobúak. Esetükben egy kis karral válthatunk, lenyomásával lehet oldani a dobot teljesen szabadonfutó vagy a kart elengedve fixen rögzített állapotba.

Egy komolyabb modell, amely már csapágyazott és állítható fékkel is rendelkezik

Amennyiben a bottal nem egybeépített modellt keresünk, ilyet is találunk. Elsősorban az amerikai horgászok kedvelik a nem integrált modelleket, ezért náluk gyakran láthatunk a lékhorgászok kezében ilyen fajta modelleket. Ezek a különálló orsók készülhetnek műanyagból vagy fémből is, akár CNC megmunkálással. Természetesen ezen utóbbi modell sokkal borsosabb áron kapható, mint a műanyagból készült vagy a hagyományos, bottal egybeépített változat, de megvan az az előnye, hogy fékkel rendelkezik (amire igazán nem lesz szükség apróhalas horgászatnál, esetleg akkor, ha egy termetes hal akad a mormiskázó szerelékre). Ezt inkább csak az igazán fanatikus mormiskázók használják, akik az igazi csúcsminőségre törekednek. Ezeknél a különálló orsóknál a talp a dob alatt illetve a dobbal egy síkban is elhelyezkedhet, mint a tároló illetve legyező orsóknál.

A mormiskázás pontosan az egyszerűségéről és a viszonylag kis felszerelés igényéről ismert módszer, ami a hagyományokra épül. Egyes orosz horgászok nem is használnak a boton orsót, hanem a bottestre két kis fém U alakú kampót erősítenek, és ezek köré tekerik fel a damilt. Természetesen ez is megteszi, a célnak megfelel.

Vannak kifejezetten mormiskázó damilok is, de a fluorokarbon mindig jó szolgálatot tesz

Orsónk dobját vékony damillal töltsük fel. 0,08-0,12 közötti méretekkel. A jó minőségű damil a nagy hidegben is jól teljesít majd. Vannak a mormiskázáshoz, illetve kifejezettem a téli horgászathoz készített damilok is. Ezek általában nagyon lágyak és rendkívül strapabírók. Ennek megfelelően az áruk is elég magas. Általában 25-30 méteres kiszerelésben kaphatók, és sötét tónusúak. Kiváló választás a fluorokarbon előke anyag is.

A kapásjelző

Mormiskázó kapásjelzők

Az egész mormiskázó felszerelés talán legfontosabb darabja a mormiska után. A módszerhez mivel nem használunk úszót a kapás jelzéséhez, ezért egy rendkívül finom kapásjelző alkalmazására van szükség. Valamennyi, a módszernél szóba jöhető jelző egy kis pálcára hasonlít, amelynek a végén valamilyen karika van, amin átfűzzük a damilt.

Vaddisznó sörtéből készült jelzők. A lehető legérzékenyebb modellek

A jelzők anyaga lehet természetes vagy mesterséges anyagból. A legtradicionálisabb természetes anyag a vaddisznó sörte, amiből jelzőt készíthetünk. Ilyen anyagú kapásjelző a boltban nem vásárolható, magunknak kell elkészítenünk. Ha extra finom jelzőt akarunk készíteni, akkor egyetlen szál, viszonylag egyenes, jó tartású sörtét válasszunk. A véknyabb végét hajtsuk vissza és formáljunk egy kb. 5-7 mm-es lyukat. Pillanat ragasztóval és cérnamenetekkel rögzítsük, majd lakkozzuk le körömlakkal. A kötésre egy kisméretű feltűnő színű műanyag gyöngyöt húzzunk rá, amely megszorul a cérnameneteken. Ennek kettős funkciója van. Egyrészről rögzíti a kötést, másrészt jól láthatóvá, könnyebben érzékelhetővé teszi a kapást. A sörtejelző csak viszonylag sekély vizekben és apró méretű mormiskákkal használható a rendkívül finomsága miatt, illetve ha mélyebb vizekben vízközt horgászunk. Lágyságából adódóan ugyanis nehezen nyeri vissza alakját kapás után. Ha nem ragadozókra horgászunk, hanem keszegezünk, és a kapások rendkívül finomak, akkor mindenképpen ezt a típust válasszuk.

Műanyag kapásjelzők

Egy másik nagyon gyakran használt alapanyag a műanyag. A műanyagnak meg van az az előnye a sörtével szemben, hogy rendkívül sokféle keménységben gyártják. További pozitív tulajdonsága, hogy nem szívja magába a vizet és könnyen beszerezhető, nehezen sérül. Műanyag kapásjelzőből számtalan félét találhatunk, már gyári kivitelben is, tehát nem szükséges barkácsolnunk. A műanyag jelzők egy kisméretű gumituskóba vannak elhelyezve, aminek segítségével könnyen a bot végére illeszthetőek. Ezek már mélyebb vizek horgászatára is alkalmasak nagyobb tömegű (0.5-1 gramm) mormiskákkal is, viszonylagos merevségük folytán.

Fémből készült jelzők, a nagyobb mormiskákhoz

A fémből készült jelzők a legerősebbek, legmerevebbek. Ezekkel a legnagyobb mormiskáinkat (hal, szúnyoglárva utánzat) is biztosan megfelelően tudjuk táncoltatni a kapászónában. Természetesen a fémlapok között is találunk nagyon finoman, lágyan mozgatható anyagút is. Az erősebb kapásjelzők és mormiskázó botok kifejezetten alkalmasak a balance jigekkel történő horgászatra.

17. A mormiskázó kapásjelző részei

Essen néhány szó a kapásjelző részeiről is. A műanyag vagy fém anyagú jelzők mindig egy kis keménygumi tuskóba vannak beágyazva. Az egyik végükön van egy kis kör alakú fül, ezen kell majd a damilt átvezetni. A jelzőszáron szinte minden esetben találunk egy néhány mm hosszú csövecskét ezen is át kell bújtatni a damilt. A gumituskóba elsősorban a fémből készült jelzőknél még egy kis spirálrugót is beépítenek, és ezen keresztül vezetik a fém kapásjelző szárat. Ezzel tovább növelve hatásfokát. A jelző másik végén (a képen jobb oldalon) egy kis ütközőt találunk, amelynek szerepe, hogy a szárat ne tudjuk véletlenül sem kihúzni a tuskóból.

A kapásjelző finomhangolása a karikába akasztott mormiskával

A kapásjelzőket „finomhangolással” állíthatjuk be az adott horgász szituációnak megfelelően. Minden kapásjelző, kivéve a sörtéből készültet állítható, hogy az adott csali mérethez és szituációhoz a lehető legtökéletesebben alkalmazkodjon. Ehhez semmi mást nem kell tennünk, csak a gumituskóból kintebb húzni vagy a tuskóba visszább tolni a szárat. Ha a tuskóból hosszabb jelzőszál áll ki, akkor sokkal nagyobb bólintásokkal jelzi majd a kapást, vagyis a jelző érzékenyebb lesz. Amennyiben a szálból kisebb részt húzunk ki, akkor merevebb lesz, vagyis csak a vehemensebb kapások fognak majd jól látszani. Minden horgászat előtt szánjunk egy kis időt erre a rövid procedúrára, hiszen ez nagymértékben befolyásolja majd horgásznapunk sikerességét, növelve a kapások számát. Nagyon röviden és a végletekig leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy mély vízen és nagy csaliknál: rövidebb szár, sekély vízben és kis csalikkal: hosszabb szár legyen kinn a gumituskóból. A legegyszerűbb módja a csali és a kapásjelző összhangjának megállapításához, hogy akasszuk bele a mormiskát a jelző végébe. Akkor megfelelő a jelző és a mormiska összhangja, ha a jelző a ráakasztott mormiskával kb. 30 fokos szögben hajlik lefelé a vízszintestől.

A gumituskó furatainak rendeltetése

A jelző botra szerelése egyetlen mozdulattal elvégezhető. A gumituskón általában három, egyes esetekben (mint a képen is) négy furat helyezkedik el. Az alsóba (2.) kell beledugni a botot, a középsőben foglal helyet gyárilag szerelve a kapásjelző szál és a felső lyukon (1.) kell átvezetni a főzsinórt. Az oldalsó furat (3.) szintén azonos szerepű a 2. számúval, a botot kell ide bevezetni, ha a jelzőt 90 fokos szögben szeretnénk a botra szerelni.

A jelző kétféle felhelyezése

A jelző elhelyezkedése a bot spiccén kétféleképpen történhet. Mindkét esetben az alsó lyukba dugjuk bele a botot, a különbség a jelző és a bot egymáshoz viszonyított helyzetében van. Az alsó lyuk nemcsak hátulról, hanem a tuskó oldala felől is elhelyezkedhet. A leggyakoribb módszer, amikor a jelző párhuzamosan fut a bottal. A másik, amikor a botra merőlegesen. Ez utóbbi módszert általában nagyobb méretű csalikkal szokták használni vagy balance csalikkal.

Az utánozni kívánt élőlény, a Gammarus

Minden kétséget kizáróan a mormiska csalik a módszer lelke és legmisztikusabb darabjai. A parányi csali a bolharákot utánozza (Gammarus), a vízben billegő mozgását. A mormiska, legalábbis versenyhorgászati szempontból egy ólom vagy más fémfejbe fixen beleöntött horog. Manapság ez már egy kicsit felhígult, mert nemcsak fixen szerelt mormiskákat találunk, hanem mini kulcskarikán a testtel összekapcsolt 16-18-as méretű hármas horgokkal szerelteket is. Ezeket talán nem is kellene mormiskának nevezni.

Klasszikus fúrt fejű és a hagyományostól eltérő füles mormiska

Hasonlatos módon az előbb tárgyalt bekezdéshez, a klasszikus mormiskák feje egy furattal rendelkezik, amelyen keresztül vezetve a damilt, lehet a csali a szerelék végére erősíteni. Manapság egy újabb trend is megfogant, aminél egy hosszúszárú füles horog szára van 60-90°-kal felfelé hajtva és erre öntik rá a többnyire ólom vagy ritkábban ón fejet. Újabban a wolfram fej anyag kezd egyre nagyobb teret hódítani. Nem csoda hiszen, sűrűsége az ólomhoz képest sokkal nagyobb. Ez azt eredményezi, hogy kisebb méretű wolfram fejjel horgászhatunk meg egy adott vizet. Az alábbi táblázat összefoglalja a leggyakoribb fej anyagokat és azok sűrűségét.

Számtalan fejforma létezik, de leggyakoribb a gömb

A fej alakja számtalan formában megtalálható. A lehető legegyszerűbb a különféle méretekben öntött sima felületű gömb. Ennek egy továbbfejlesztett változata a soklapos forma, amelynek alapjain megtörik a kristálytiszta víz, ezzel plusz csáberőt kölcsönözve a csalinak. Ez utóbbit már általában nem ólomból készítik, hanem valamilyen színesfémből (nagyon népszerű a vörös és a sárgaréz). Újabban nagy divat és talán már túlzottan is misztikus, a különféle kristályokból készült fej. Itt már elvész a mormiskázás roppant egyszerűsége, de mégis hihetetlenül fogóssága. Valószínűleg fogósak ezek a csalik is, csak már egy magasabb minőségi osztályt képviselnek.

Gömbtől eltérő fejalakok

Gyakoriak a körte, oktaéder, nyújtott cseppformák is. Ezektől kialakításukban lényegesen elérnek a különféle táplálékállatokat mintázó mormiskák. Itt már nem a csali feje, hanem egész teste készül fémből. A békés halak horgászatához használt állati eredetű csalik két legfontosabbja a szúnyoglárva és a csontkukac, amelyek gyakran kerülnek megmintázásra a mormiskák között. A másik gyakori csaliforma a kishalat utánzó. Ezeket elsősorban ragadozó halak horgászatához használjuk, ezek közül is a mormiskázás fő célhalára a sügérre.

Natúr kezeletlen, festett és fényezett fejek

A csali felületkezelés is igen gyakori a klasszikus mormiskák esetében. Vannak csalik, amelyek egyszerűen a kiöntést követően már készen állnak a horgászatra, de vannak olyanok is, amelyek valamilyen felületkezelést kapnak. Az igazán klasszikus bevonat az arany szín, amely nagyon jól látható a tiszta vízben és messziről odacsalja a ragadozókat. A kisebb méretű fejeket teljes mértékben bevonják, a hal alakúaknak viszont csak az egyik oldalát. A leggyakrabban használt festékszínek a citromsárga, zöld, fekete, narancs és a piros. Újabban az air brush technika divatossá válásával már nemcsak egy vagy kétszínű mormiskákat gyártanak. Most már a wobblerek összetett színvilágát is megpróbálják megjeleníteni a parányi csalikon.

A csáberőt tovább fokozó gyöngyök és műanyag csövek

A mormiska horgára kis kiegészítők kerülhetnek a csábító hatás fokozására. A leggyakoribb elemek a parányi színes műanyag vagy fém gyöngyök illetve a néhány mm hosszú kis színes műanyag csövecskék. A gyöngyök színeikkel és a száron ide-oda csúszkálásukkal keltik fel a figyelmet plusz a fémből készültek még hanghatásukkal is .

A gyors, energiatakarékos lékelés eszköze

A lékfúró a leghasznosabb kiegészítő a téli horgászataink során a befagyott vízen. A balta, fejsze is alkalmas arra, hogy léket vágjunk, de sokkal nagyobb erőfeszítéssel és hanggal jár, míg egy léket kivágunk. Arról nem is beszélve, hogy a lékfúróval nem vizezzük össze magunkat, még egy kezdő lékfúrós horgász is biztonságosan tudja alkalmazni ezt a rendkívül egyszerű és hasznos szerkezetet. Használata rendkívül egyszerű. Stabilan álljunk meg a jégen és a két fogantyút megmarkolva tekerjük a fúrószárat. A szárra hegesztett csiga nem engedi, hogy a lékbe szivárogjon vissza a jégkása, amit a fúró kimart. Ezt nagyon fontos, mert a kása a horgászat során akadályozza majd a nyugodt és zavartalan mormiskázást. Állandóan a kása leszedésével kell majd foglalkoznunk. Ha elértük a vizet, akkor nincs más teendő, csak felfelé emelni a fúrót, ezzel ki tudjuk emelni a fúrás során keletkezett jégtörmeléket. Ezután, még 2-3 alkalommal mozgassuk le-fel a fúrót a frissen fúrt lékben, hogy a lék peremén lévő éles jég darabokat ezzel le tudjuk törni, illetve csiszolni. Erre azért van szükség, mert horgászat során a vékony damilunkat könnyen elvághatja a halak fárasztása közben az éles jégperem.

A víz bepillésedését azonnal leszedhetjük egy jégszedővel

A lék kifúrásakor bármennyire is körültekintőek vagyunk, akkor is lecsoroghat egy kis jégkása a fúró csigájáról. Ezt a jégszedő kanállal könnyedén ki tudjuk merni. Ezt a műveletet feltétlenül hajtsuk végre, mert folyton akadályozni fogja a további horgászatot. A jégszedő kanál a horgászat további részében is jó szolgálatot tesz majd, mert a hideg levegő hatására horgászat közben is folyamatosan fagy be a lék. Ez az eszköz nagyon hasonlít egy sekély tésztaszedő kanálhoz, amin lyukak vannak, hogy a felesleges víz azon kicsepegjen.

Szigetelt csali tároló

A csali tárolása és életben tartása télen a hideg időben nem olyan egyszerű, mint a meleg napokon. Most óvni kell az élő anyagot a fagyás ellen, mert a finom, törékeny szúnyoglárva, de a pinki is igen érzékeny a fagyra. Erre a problémára az orosz horgászok kidolgoztak egy rendkívül egyszerű tárolóeszközt, ami egy kisméretű hungarocell doboz vagy egy doboz hungarocell béléssel. A dobozt azért ne tartsuk a hideg havon, mert a kis dobozka belső hőmérséklete a nagy hidegben gyorsan csökken. Kabátunk belső zsebe egy alkalmas hely a tárolásra, ha nagy hideg van. Ha nem fagy, akkor a dobozt a szabad levegőn is tárolhatjuk, a combunkra szíjazva. Így könnyen tudjuk nyitni-zárni a dobozt, ha csalizni kell és a mind két kezünk szabad, ami fontos a hidegben való csalizáshoz.

Csukák kiemeléséhez célszerű a lip grip vagy a vágóhorog használata

Kisebb méretű halak, főleg bodorkák és sügérek esetén elég, ha kézzel a hal alá nyúlunk, és a hóra emeljük. Ha viszont egy csuka van a horgunkon és nem sikerül a tarkóján megragadni, akkor jó szolgálatot tehet egy lip grip vagy egy kisebb méretű vágóhorog, amivel biztonságosan ki tudjuk emelni az éles fogú ragadozót.

Szerelékünk biztonsága és rendezettsége érdekében szerezzünk be megfelelő tárolót

Szerelékünk tárolására gyakorlatilag mindenféle doboz megfelel, amelyben biztonságosan tudjuk szállítani felszerelésünket. Lehetőleg jól záródó dobozt válasszunk, amibe nem esik be a hó, mert az könnyen tönkreteheti mormiskáinkat. A legmegfelelőbb a versenyzők által is használt ülőláda, amelyik nagyon hasonlít egy hűtőtáskára. A doboz a tetején nyílik, amely egy hőszigetelő ülő párnával szerelt. A legtöbb mormiskázó horgász nem használja az ülő részt, hanem a lék mellett térdelve horgászik. A fedél részben is tároló rekeszek vannak, amibe az apróbb cikkeket (mormiskák, damil, fogók, horogszabadító, tartalék kapásjelzők) rendezett formában tárolhatjuk, szállíthatjuk. Az alsó rész általában osztatlan, így a nagyobb méretű dolgokat is bele tudjuk helyezni, mint a jégszedő kanál, kesztyű, csalik és a mormiskázó botok.

A hidegben a jégen könnyen átfázhatunk, ezért egy darab vastag lépésálló hungarocell vagy pontymatrac nagyon jó szolgálatot tesz. Mormiskázás során általában térdelünk a lék mellett, ami az ízületeknek nem igazán tesz jót. Az előbbi két kiegészítő segít kiküszöbölni a megfázást.

Öltözzünk rétegesen, és ha lehetőségünk van rá, vegyünk fel thermo ruhát, ami nagyon jó szolgálatot tesz majd a rendkívüli hidegben. A váltóruha és a mobiltelefon sem haszontalan, ha nálunk van. Amennyiben ruhánk átázott, mert beszakadtunk a vízbe, haladéktalanul hagyjuk abba a horgászatot!

Folytatjuk...

Mormiskázás 2.rész - itt olvasható

-Kiegészítők/ -Horgászcsomók/ -Orsódob kötés/ -Mormiska csomó/ -A szerelék összeállítása/ -Mormiskázó szerelékek/ -Csalik,csalizás/ -A horgászat technikája/ -Etetés/ - Mélységmérés/ -A csali mozgatása/ -A kapástól a hal kézbevételéig

Mormiskázás 3.rész

-Nyári mormiskázás/ -Csónakos mormiskázás/ -Gázlós mormiskázás/ -A mormiskázó világbajnokság

Kép és szöveg: Balogh Róbert

Wobblerek.com - Pro Team

Crazy Fish - Pro Staff