A döglött cserebogár

Prológ:

2014 ősz végén Varga Palival beszélgettem arról, hogy mennyire népszerű a kis csalis horgászok között a Pontoon21 Chaser pergető bot család. „Van belőlük casting is!” Az óvatosan felvont szemöldökömre, egy tévelygő futár téli telefonja volt a válasz, aki egy méter körüli, „Wobblerek.com” feliratú papírhengert tolt a hónom alá. Na, ne már!

Hazudnék, ha azt írnám, hogy nem remegett a kezem a kinyitáskor! „Menj már Pali, .+!” - kezdtem telefonos mondókámat a csomag küldőjével, mert ha ilyen megtiszteltetés éri az embert, azt gondolom, hogy köszönésként ez az egyik leghelyesebb nyitó mondat! „Próbáld ki, mondd el őszintén, hogy milyen!” Jött a sokkal konszolidáltabb válasz. Így lett!

Jó lenne, ha tudnék róla egy amolyan hányaveti „Nekem mondod, multisnak, hogy triggere van a botnak?” stílusú bevezetőt írni, de nem lehet! A bot nagyon jó. Én a Tiszán, gumizva próbáltam ki, melyet a F&H a Péli Zoltán Emlékversenyen rögzített és karistolok majd erről én is, de lett egy határozottan kialakult képem, amelyet mindenképp igazolni szerettem volna!

Ez a bot, tökéletes pálca azoknak, akik 3-15 gramm közötti wobblereket szeretnének vízbe hajigálni, sokat utaznak szenvedélyük miatt és gyakori vendég horgukon a puha szájú balin, jász és domolykó. Ezért, bár szívesen tartottam volna magamnál a pálcát, úgy döntöttem, hogy igazolja véleményem olyan horgász, aki ezeket a halakat kergeti leggyakrabban, sokszor szélsőséges helyzetekben, - mert azokat, ha a botot nem is- jelleméből kifolyólag is megérdemli! :)

A tesztbot sorsa a teszt! Póth Sanyi „ Origin”, pedig nem tétovázva csapott csalit vele a vízbe! Jöjjön hát az első írás a Pontoon21 GAD Chaser 3-14 gr. Castingról!

Szabó Zoltán „MultiSuli”

A döglött cserebogár

Így május elején járva sok gondolat kavarog az Ipolyt járó pergető horgász fejében. Pöttyös díszbe öltözött Domolykóink nászába nem szeretnénk közbeszúrni, de az éhes balinok és csukák közül szívesen elcsípnénk párat! A 10 méter széles folyón DEPS, OSP, Megabass crankbait csalik arzenáljával erre kerestem a választ, de előre elárulom, hogy nem sikerült megtalálni.

Az alap koncepció az volt, hogy a zúgók alatti húzós részeket dobálom balin reményében mivel az íváshoz készülődő domolykók a zúgók felső részein gyülekeztek pár héttel korábban. Felszerelésem egy Pontoon 21 Chaser casting pálcából, egy Shimano Core 101 orsóból és 25-ös Fluorocarbon zsinórból állt. A frissen kapott botról még semmilyen tapasztalatom nem volt. Fontos szempont, hogy két részes, így mindenhol elfér. 190 cm, minden részletében gyönyörű kidolgozású, Fuji gyűrűs és orsótartós, 3-14gramm dobósúlyú, ami kábé reális, viszont hogy fast action, kicsit túlzásnak tűnt. Igazi kis wobbleres, balinos, domis peca, na de majd élesben eldől – gondoltam. Kapóra jött a horgászat ennek tesztelésére is. 4 x 2 órát egy esti egy reggeli egy délelőtti és egy délutáni alkalmat szántam a pecára, egymás utáni napokon, persze az időrendi sorrend nem pont így alakult.

Este hat óra körül érkeztünk a legjobbnak vélt zúgó partjára BéPéter barátommal. Ő szokásának megfelelően elment wobblerekkel díszíteni a környék bokrait, én a zúgót vallattam. A Megabass Griffon hadseregből egy zöldes színű sekélyen járó példány került a kapocsba és repült a sodrás közepébe. Az első pár bevontatás nem hozott eredményt ezért az elvágó víz szélét vettem célba. Lassan csévéltem a zsinórt a visszafelé folyó áramlatban. Az első próbálkozást követően, a csali kiemelésének pillanatában egy ezüstös árnyat pillantottam meg. Hoppá ez balin volt! Újradobás, pár tekerés, éles koppintás majd hal be a sodrásba! Na! Ilyet nem játszunk, gondoltam és lefogva a dobot szépen visszavezettem a part szélébe a meglepetésemre balin helyetti negyven feletti domolykót! Hát ez nem jött be mondtam és fotó után visszaeresztettem a vízbe. Gyors csali csere következett egy fekete-rózsaszín hasú Griffonra. Dobtam még párat a túlparti sodrás szélére is ahonnan egy 35 körüli domolykót sikerült zsákmányolni, akit már a vízben megszabadítottam a horogtól. What to do, what to do szólt az ősmagyar szleng a fejemben, amikor is zörgésre lettem figyelmes a közeli bokrosból, hát ez mi a …, de nem tudtam befejezni a mondatot mivel egy 150 centis rejtett erőforrást pillantottam meg. Kezében úszósra szerelt fenekező bottal, 3/0-s horgán pedig egy baszott nagy döglött cserebogárral. Ha a látvány nem lett volna elég meg is szólalt az illető.

-Fogtatook? Én nem fogta semmi!

-Á, itt se semmi !

-Múlthétee itt volt egy embee. Fogott vagy tíz domolykoo, de visszádobtaa! Visszáádobaaa mindeet, nem adta nekem, boloond vót!

-Domolykót most nem szabad elvinni és amúgy is az ő dolga mit csinál a halaival – mondtam, de mintha meg se hallotta volna.

-Visszadobataa, visszadobataa mindet,boloond én nem tudtam fogni börtönbe vótam, adja maa egy cigit!

Tyűha! Guten Tag faszikám, gondoltam magamban, majd a cigi átadása után megindultunk az autó felé.

A következő helyszín egy ruszkisan szép, ormótlan zsilip volt. Mikor megérkeztünk rögtön láttunk pár bíztató rablást, így neki is veselkedtünk a pecának. Egy küszrajt terelgettek a balinok a sekély vízben, BéPéter pedig egy nagy, mélyenjáró crankbaitet akasztott a kapocsba. Ez megbolondult! Gondoltam én, de kisvártatva már fárasztotta is a balinját. Nem lett óriás példány, de örültünk neki, majd kis panírozás és a halpiócák eltávolítása után visszakerült a vízbe. Ami ezután történt, arra azonban nincsenek szavak! Valamitől forrni kezdett a víz! Percenként rablások, fordulások egy csupán csak 10 nm-es területen, majd egy órán keresztül, de halat nem sikerült fognunk, kivéve azt a 15 db küszt, ami a csalink útjába akadt. Felpakoltunk pedig mindent, ami a táskánkban volt. Különböző méretű, típusú és színű crakbaitek, Griffon, O.S.P.Blitz, Deps Evoke, Bellknocker, Realiser jr, Crackjack. minnow csalik hada, O.S.P.Asura, Megabass FX9 és FX6.6, Vision, X-80 még a gyorsan vezetett Jackall TN50-re sem reagáltak. Mikor már majdnem ránk sötétedett Péterünk nem bírta tovább idegekkel és egy gyönyörű Deps Silent KIller Jr.-t akasztott a kapocsba. Nem tudom mit szeretett volna fogni vele, de még felém is biccentett amolyan nézd mit raktam fel hülyegyerek ábrázattal az arcán. Persze mondanom sem kell, hogy kábé a második dobásnál elpattant a zsinór a csali pedig a szemközti betonfalnál landolt a visszafelé folyó vízbe. Egy pár pillanatig még láttam is az orrát a víz felett, de mire a botomért nyúltam, hogy rádobjak eltűnt a habokban és megkezdte útját a Duna torkolat felé. Péterünk közben megőrült a parton:

- Hol van, látod még?

- Hogyne látnám, ott van a fal mellett – hazudtam, majd dobás után úgy tekertem a csalim kifelé, hogy az a halaknak is tetszhessen... :)

Nem láttuk értelmét maradni így az autó felé indultunk, magunk mögött hagyva kedvenc folyónkat, na, nem sok időre épp csak egy fél nap erejéig. Az úton volt időm átgondolni az aznap esti történéseket, bár megnehezítette a dolgot, hogy a Deps vesztett Petike 120-al küldte neki a gáton, mintha ettől visszakerülne táskájába a méltón vágyott csoda.

Az első zúgónál a majdnem nyári mértékű kis vízhozam miatt jobban bent maradtak a domolykók a sodrásban ezért nagyobb számuk miatt előbb levették a csalit. Ha közvetlen a part mellé dobáltunk volna, szinte biztos, hogy még több domolykót akasztunk, de ezt ugye szerettük volna elkerülni. A zsilipnél kis területre zsúfolódott halak miatt nagyon gyorsan szétdobáltuk a pályát, talán hagyni kellett volna a fogás után pihenni a helyet egy húsz percet és elcsíphettünk volna még pár balint a bandából. Na de a sok „volna” helyett egy pár szót ejtenék az első benyomásaim alapján a botról. Hihetetlen vékonysága és könnyű súlya ellenére meglepően gerincesnek bizonyult. Simán ki tudtam vele fordítani a domikat a legnagyobb sodrásból. A fast action tényleg nem fast action casting viszonylatban, de pont így tökéletes a 10g körüli wobblerekhez! Nagyon megszerettem már első alkalommal, a többi horgászaton pedig végleg eldőlt, hogy az idei balinos, domis pecákat közösen fogjuk elkövetni, még ha közben csukákat is kell fogni!

Kép és szöveg: Póth „Origin” Sándor