BóZBeK-féle gumihalazás kicsit másként!

Talán nehéz ebben a témában újat de legalábbis valamit mondót írni , azért azt hiszem mindig vannak egyedi tapasztalatok. Amiről néhány gondolatot megosztanék veletek, az teljesen saját teóriáink egyike. Mint általában minden változás elindítója a kényszer, ebben az esetben sem volt másként . A kezdet : szokásos őszi plasztik csalis süllőzésre indultam egy lakóhelyünkhöz közeli kis folyó torkolatához. Az ilyen összefolyások mindenki számára köztudott haltartó helyek, tehát nem lehet úgy kimenni, hogy valaki már ne lenne ott. Jelen esetben is így történt, mire kiértem a befolyó felőli oldalon már üldözték a halakat, tehát nekem a szemközti oldal maradt. A lehetőségek itt korlátozottak a víz elég gyors, a süllők bent állnak a két folyó elvágó vizének találkozásánál, ezt a területet viszont csak az áramlással szembe dobással értem el. Persze mondanom sem kell folyamatos leakadás, kontaktus nélküli kapkodás lett az eredmény , közben jött az ötlet régen kishal úsztatással sok ragadozót fogtam ezen a vonalon ….. Mi lenne ha gumihalamat életre tudnám kelteni a sodrással szembe dobva , és a fenéken végig tudnám „reptetni „ !! Néhány hetes kudarcos kísérlet után meg volt az összhang a készségemen, eltaláltam az ideális grammot a csalihoz, a zsinórvastagságot, a helyes technikát az inaktív csali életben tartásához amíg tehetetlenül „reptettem”a folyóval föntről –lefelé. Mondanom sem kell meg lett az eredmény, addig elképzelhetetlen mennyiségű kapás úgy, hogy a régi tanítás szerinti vonalhúzással csak néha találkoztam süllővel.

A módszer több év távlatából végtelenül egyszerűnek tűnik, tehát nagy vonalakban: a folyón folyással fölfelé dobást követően csalink miután landolt a fenéken adjunk pár méter zsinórt a víznek. A víz tolóerejét kihasználva , botunkat fölfelé tartva orsónkkal vegyük fel a fenékről csalinkat de csak éppen, ugyanis kiengedett zsinórunk tolóereje a parttal párhuzamosan húzni fogja a csalit, egyszóval „repül” a fenék felett. Ha a csali hamar leesik reszeljük be a jiget, ez sarkalatos pontja a módszernek ,szó szerint fél gramm is számít ezt tapasztalni fogjátok! Nagyon sarkalatos kérdés a csali, valamint azok színe de ezt talán egy másik témával taglalnám. Mindenképp lehető legkisebb mozgásra reagáló, lehetőleg álló vízre fejlesztett plasztikot válasszunk jelenleg az „awarunától„ jobbat nehezen találunk.

A botunkkal minimális belenyúlással akciót tudunk adni az amúgy sodródó guminak. Ez a módszer szerintünk egy olyan alternatíva ami sok kapástalan versenyen „megmentett” minket, más szögekben találja a csalink a ragadozót, kiválthat kapást agyonhorgászott vizeken , és egy sporthorgász számára talán ez pont elég! Másik hatalmas előnye a teljesen lefinomítható készségben rejlik, a nagy vízmélységek ellenére kisméretű jigek lehetővé teszik ,az érzékeny botok használatát, melynek egyenes következménye a finom csali vezetés . Ha ez a néhány gondolat segít valakinek kapásra bírni csak egy süllőt is, és még talán vissza is engedi akkor már megérte megosztanom veletek .

Üdv BÓZ-BEK.

Kép és szöveg: Bódi Zoltán, Berecki Kitti - Pontoon21/Wobblerek.com ProTeam